disaster in my kitchen

Mióta anyuka lettem bizony máshogyan telnek a napok. Korábban sajnáltam az időt a főzésre, bevásárlással, plusz a teljes "romeltakarítással" simán ráment legalább fél nap a drágán mért hétvégéből. Ehelyett jártunkban-krltünkben ettünk valahol többnyire, vagy főzős hétvégét csaptunk, de abba nem nagyon fért más program.
Mostanság már más a helyzet, hétvégén rendszeresen főzök mindkét nap, és úgy, h előre is gondolkodva kicsit, vagyis többfélét is. h aztán lefagyasszam, ha olyan, aminek nem árt. (azért mondom ezt, mert vannak olyan ételek, amit én nem szeretek már felengedés után..).
Főzni jó dolog, mert egyrészt kikapcsol, kimozdít a napirendben megszokott tevékenységekből, másrészt nagyon jó dolgokat szoktunk összehozni apával, bár mostanság egyemberes a a főzés, hisz a gyerkőcöt nem hagyhatjuk magára, ahhoz meg még kicsi, h aktív részese legyen.
Szerintem ügyesen mozgok a konyhában, és igyekszem mindig változatos dolgokat az asztalra varászolni. Hála az égnek Laca nem igényli a hagyomásnyos magyaros ízeket, így nem kell húsleves-rántotthús-és pörkölt triumvirátusnak hódolnunk. Én kifejezetten nem vagyok rajongója a magyaros ételeknek, a hagyma-szalonna-paprika alapra rakjunk ezt meg azt nem az én világom.
Stzeretem a rafinált fűszereket, sokszor pusztán ennyi a titka egy viszonylag gyorsan készíthető, mégis nagyon finom eledelnek, hogy jó fűszereket kapott, vagy állt pácban kicsit.
Szakácsok közül Stahl Judit stílusa áll hozzám legközelebb, nagyon szeretem az ő receptjeit.
Ha már legek, akkor fűszerekből pedig a koriander és a fahéj a két kedvencem, ill a kömények:), vagyis a normál és akicsit ánizsos édeskömény. Persze még sorolhatnám...a keleti fűszerezést nagyon kedvelem, az elsőre furcsának ható mentát mixelni hagyományos őrleményekkel, vagy fahéjjal.

A cím persze nem a magasztos történésekre utal, lássuk be.
Tegnap nem tudom mi volt velem, de valahogy bármibe fogtam, elbénáztam mindent.
Tegnap curry-s lencsekrémlevest csináltam pirított sonkakockákkal, és gondoltam, h a sonka vonalán tovább megyek, akkor egy carbonara spaggetti jó lesz mellé. A carbonarat nem igazán szeretem, de gondoltam majd én jól összerakom, és akkor tuti lesz.
A baj ott kezdődött, h a főtt-füstölt sonka, amit vettünk, irgalmatlanul sós volt. Hiába próbáltam kiáztatni, fikarcnyit sem csökkent:( Ez mindkét ételre rányomta a bélyegét számomra.

Ezután jött még csak a java!
Este még összedobtam egy lusta túróst. Na, ez is az én műfajom, mert ez a világ leggyorsabban összedobható sütije, mégis nagyon finom!
Kezdődött ott a dolog, hogy a sütőbe épp tettem volna be, amikor rájöttem, h kihagytam a sütőport a száraz összetevőkből:( Na, valahogy beleigazgattuk, de már itt éreztem, h ezt elcsesztem...Pedig még mindig volt hátra...
Előmelegítettem a sütőt, amíg összedobtuk a hozzávalókat, majd pótoltam a sütőport, és be a sütőbe. Sül a süti, én addig megfürödtem gyorsan, és mikor csipog a sütő, jelezve, h lejárt a beállított idő, akkor vettük észre, h nem állítottam át az előmelegítés funkcióról semmilyen típusú sütésre (statikus, vagy légkeverésesv hasonlók)....na bumm. Egy sz*r lett a vége. Valójában nem, mert kínjában megsült valamennyire, de ez nem süti. Aznap már nem fogtam semmi konyhai manőverbe...:)))

madáretetés

Idén fejembe vettem, h a télen itt fagyoskodó kismadarakért én is teszek valamit. Sorházban lakunk, vagyis a ház előtt és mögött is van kerünk. A hátsó rész egyben a kinti cicák lakhelye is, úgyhogy oda nem állítottam fel mobil gyilkoldát, mert nem akartam a házi ragadozó asztalára magam szállítani a kismadarakat. Sajnos így is szoktak büszkén zsákmányt hozni a teraszra...
Elöl azonban jóval nyugisabb a terep ilyen szempontból, úh a soksokévvel ezelőtt technika órán tanultakat felelevenítve háztartásban használt kiürült flakonból készítettünk 2 kis lakot, amibe magvakat szórtunk. Emellett lógattam ki olyan faggyúba gyömöszölt mogyoródarabkákat is, ami más "ízvilág" lehet. gondolom...:))
Az étkezőablakból nap-mint nap nézegettem hogyan fogy a rúd, ás jelentem szépen csökken a mérete.
Mindezzel boldogan konstatátam, h lám-lám, milyen apró dolgok is okozhatnak örömöt.

Aztán nemspkkal ez után az egyik magazinban olvastam egy cikket arról, hogy micsoda felelősség a madarakat eteni, mert ha odaszoknak, akkor mindig ott fogják keresni az élelmet. Ez eddig  jó, gondoltam:), de ha beáll a hideg, és netán kifogy az etetőből a kaja, azaz hiába jött a megszokott falatokért, nem biztos, h lesz ereje újabbat keresni, és elpusztulhat...:(
Na, erre tiszta depi lettem, h nehogy megöljem a madarainkat. Azóta a napi séta része Benivel, h körbejárjuk az etetőket:)

Figyelem, ha Te is hasonlókba kezdesz, tudj róla, h felelősséggel tartozol értük egész télen:)

lakberendezés kompromisszumokkal

Szeretem a lakberendezéshez kapcsolódó dolgokat. Színeket, anyagokat, (szagokat, pl az IKEA-ban:)), bútorokat. Sokféleséget nyújtanak, és hangulatokhoz, évszakokhoz, számos dologhoz alakíthatók sokszor kis munkával vagy fantáziával is.
Szeretem alakítgatni a belső tereket, persze itt nem falak bontására-építésére gondolok, egy-egy párna, függöny cseréje, vagy bútorok mozgatása is lendíthet az unalomérzésen, amit a megszokott látvány okozhat olykor-olykor.

Mostanság azonban nem a trendek, vagy stílusok a fő tanácsadóim, hanem Marci-Bence manó:) A drágám mérete és mozgékonysága nap-mint nap új megoldások kitalálására sarkall. Pl hogyan helyezzük el a TV alatti állványon tárolt gadget-eket máshová, mert azokon sok a gomb, és a sok gomb nyitja-zárja, ki-be kapcsolja, hangosítja-halkítja az eszközöket. Bizony a tv-állvány játékokat tárol pár napja, mert az erősítő-dvd-set top box család magasabbra kellett költözzön. Megjegyzem pár hét és még ez sem lesz elég:)

A színek maradhatnak, de a tárgyak már rég nem ott kapnak helyet, ahová "illenek", hanem ahol nem veszélyesek:) Vicces, de szükséges rendező elv.
Tudom, h ezen minden kisgyerekes család átesik, főleg ha már ekkora az utód.
Végül is Ő csak segít kimozdítani a megszokott dolgokat a helyükről.
Mi okom panszra? Semmi:)))) de tényleg.