Mióta anyuka lettem bizony máshogyan telnek a napok. Korábban sajnáltam az időt a főzésre, bevásárlással, plusz a teljes "romeltakarítással" simán ráment legalább fél nap a drágán mért hétvégéből. Ehelyett jártunkban-krltünkben ettünk valahol többnyire, vagy főzős hétvégét csaptunk, de abba nem nagyon fért más program.
Mostanság már más a helyzet, hétvégén rendszeresen főzök mindkét nap, és úgy, h előre is gondolkodva kicsit, vagyis többfélét is. h aztán lefagyasszam, ha olyan, aminek nem árt. (azért mondom ezt, mert vannak olyan ételek, amit én nem szeretek már felengedés után..).
Főzni jó dolog, mert egyrészt kikapcsol, kimozdít a napirendben megszokott tevékenységekből, másrészt nagyon jó dolgokat szoktunk összehozni apával, bár mostanság egyemberes a a főzés, hisz a gyerkőcöt nem hagyhatjuk magára, ahhoz meg még kicsi, h aktív részese legyen.
Szerintem ügyesen mozgok a konyhában, és igyekszem mindig változatos dolgokat az asztalra varászolni. Hála az égnek Laca nem igényli a hagyomásnyos magyaros ízeket, így nem kell húsleves-rántotthús-és pörkölt triumvirátusnak hódolnunk. Én kifejezetten nem vagyok rajongója a magyaros ételeknek, a hagyma-szalonna-paprika alapra rakjunk ezt meg azt nem az én világom.
Stzeretem a rafinált fűszereket, sokszor pusztán ennyi a titka egy viszonylag gyorsan készíthető, mégis nagyon finom eledelnek, hogy jó fűszereket kapott, vagy állt pácban kicsit.
Szakácsok közül Stahl Judit stílusa áll hozzám legközelebb, nagyon szeretem az ő receptjeit.
Ha már legek, akkor fűszerekből pedig a koriander és a fahéj a két kedvencem, ill a kömények:), vagyis a normál és akicsit ánizsos édeskömény. Persze még sorolhatnám...a keleti fűszerezést nagyon kedvelem, az elsőre furcsának ható mentát mixelni hagyományos őrleményekkel, vagy fahéjjal.
A cím persze nem a magasztos történésekre utal, lássuk be.
Tegnap nem tudom mi volt velem, de valahogy bármibe fogtam, elbénáztam mindent.
Tegnap curry-s lencsekrémlevest csináltam pirított sonkakockákkal, és gondoltam, h a sonka vonalán tovább megyek, akkor egy carbonara spaggetti jó lesz mellé. A carbonarat nem igazán szeretem, de gondoltam majd én jól összerakom, és akkor tuti lesz.
A baj ott kezdődött, h a főtt-füstölt sonka, amit vettünk, irgalmatlanul sós volt. Hiába próbáltam kiáztatni, fikarcnyit sem csökkent:( Ez mindkét ételre rányomta a bélyegét számomra.
Ezután jött még csak a java!
Este még összedobtam egy lusta túróst. Na, ez is az én műfajom, mert ez a világ leggyorsabban összedobható sütije, mégis nagyon finom!
Kezdődött ott a dolog, hogy a sütőbe épp tettem volna be, amikor rájöttem, h kihagytam a sütőport a száraz összetevőkből:( Na, valahogy beleigazgattuk, de már itt éreztem, h ezt elcsesztem...Pedig még mindig volt hátra...
Előmelegítettem a sütőt, amíg összedobtuk a hozzávalókat, majd pótoltam a sütőport, és be a sütőbe. Sül a süti, én addig megfürödtem gyorsan, és mikor csipog a sütő, jelezve, h lejárt a beállított idő, akkor vettük észre, h nem állítottam át az előmelegítés funkcióról semmilyen típusú sütésre (statikus, vagy légkeverésesv hasonlók)....na bumm. Egy sz*r lett a vége. Valójában nem, mert kínjában megsült valamennyire, de ez nem süti. Aznap már nem fogtam semmi konyhai manőverbe...:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése