Idén fejembe vettem, h a télen itt fagyoskodó kismadarakért én is teszek valamit. Sorházban lakunk, vagyis a ház előtt és mögött is van kerünk. A hátsó rész egyben a kinti cicák lakhelye is, úgyhogy oda nem állítottam fel mobil gyilkoldát, mert nem akartam a házi ragadozó asztalára magam szállítani a kismadarakat. Sajnos így is szoktak büszkén zsákmányt hozni a teraszra...
Elöl azonban jóval nyugisabb a terep ilyen szempontból, úh a soksokévvel ezelőtt technika órán tanultakat felelevenítve háztartásban használt kiürült flakonból készítettünk 2 kis lakot, amibe magvakat szórtunk. Emellett lógattam ki olyan faggyúba gyömöszölt mogyoródarabkákat is, ami más "ízvilág" lehet. gondolom...:))
Az étkezőablakból nap-mint nap nézegettem hogyan fogy a rúd, ás jelentem szépen csökken a mérete.
Mindezzel boldogan konstatátam, h lám-lám, milyen apró dolgok is okozhatnak örömöt.
Aztán nemspkkal ez után az egyik magazinban olvastam egy cikket arról, hogy micsoda felelősség a madarakat eteni, mert ha odaszoknak, akkor mindig ott fogják keresni az élelmet. Ez eddig jó, gondoltam:), de ha beáll a hideg, és netán kifogy az etetőből a kaja, azaz hiába jött a megszokott falatokért, nem biztos, h lesz ereje újabbat keresni, és elpusztulhat...:(
Na, erre tiszta depi lettem, h nehogy megöljem a madarainkat. Azóta a napi séta része Benivel, h körbejárjuk az etetőket:)
Figyelem, ha Te is hasonlókba kezdesz, tudj róla, h felelősséggel tartozol értük egész télen:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése