disaster in my kitchen

Mióta anyuka lettem bizony máshogyan telnek a napok. Korábban sajnáltam az időt a főzésre, bevásárlással, plusz a teljes "romeltakarítással" simán ráment legalább fél nap a drágán mért hétvégéből. Ehelyett jártunkban-krltünkben ettünk valahol többnyire, vagy főzős hétvégét csaptunk, de abba nem nagyon fért más program.
Mostanság már más a helyzet, hétvégén rendszeresen főzök mindkét nap, és úgy, h előre is gondolkodva kicsit, vagyis többfélét is. h aztán lefagyasszam, ha olyan, aminek nem árt. (azért mondom ezt, mert vannak olyan ételek, amit én nem szeretek már felengedés után..).
Főzni jó dolog, mert egyrészt kikapcsol, kimozdít a napirendben megszokott tevékenységekből, másrészt nagyon jó dolgokat szoktunk összehozni apával, bár mostanság egyemberes a a főzés, hisz a gyerkőcöt nem hagyhatjuk magára, ahhoz meg még kicsi, h aktív részese legyen.
Szerintem ügyesen mozgok a konyhában, és igyekszem mindig változatos dolgokat az asztalra varászolni. Hála az égnek Laca nem igényli a hagyomásnyos magyaros ízeket, így nem kell húsleves-rántotthús-és pörkölt triumvirátusnak hódolnunk. Én kifejezetten nem vagyok rajongója a magyaros ételeknek, a hagyma-szalonna-paprika alapra rakjunk ezt meg azt nem az én világom.
Stzeretem a rafinált fűszereket, sokszor pusztán ennyi a titka egy viszonylag gyorsan készíthető, mégis nagyon finom eledelnek, hogy jó fűszereket kapott, vagy állt pácban kicsit.
Szakácsok közül Stahl Judit stílusa áll hozzám legközelebb, nagyon szeretem az ő receptjeit.
Ha már legek, akkor fűszerekből pedig a koriander és a fahéj a két kedvencem, ill a kömények:), vagyis a normál és akicsit ánizsos édeskömény. Persze még sorolhatnám...a keleti fűszerezést nagyon kedvelem, az elsőre furcsának ható mentát mixelni hagyományos őrleményekkel, vagy fahéjjal.

A cím persze nem a magasztos történésekre utal, lássuk be.
Tegnap nem tudom mi volt velem, de valahogy bármibe fogtam, elbénáztam mindent.
Tegnap curry-s lencsekrémlevest csináltam pirított sonkakockákkal, és gondoltam, h a sonka vonalán tovább megyek, akkor egy carbonara spaggetti jó lesz mellé. A carbonarat nem igazán szeretem, de gondoltam majd én jól összerakom, és akkor tuti lesz.
A baj ott kezdődött, h a főtt-füstölt sonka, amit vettünk, irgalmatlanul sós volt. Hiába próbáltam kiáztatni, fikarcnyit sem csökkent:( Ez mindkét ételre rányomta a bélyegét számomra.

Ezután jött még csak a java!
Este még összedobtam egy lusta túróst. Na, ez is az én műfajom, mert ez a világ leggyorsabban összedobható sütije, mégis nagyon finom!
Kezdődött ott a dolog, hogy a sütőbe épp tettem volna be, amikor rájöttem, h kihagytam a sütőport a száraz összetevőkből:( Na, valahogy beleigazgattuk, de már itt éreztem, h ezt elcsesztem...Pedig még mindig volt hátra...
Előmelegítettem a sütőt, amíg összedobtuk a hozzávalókat, majd pótoltam a sütőport, és be a sütőbe. Sül a süti, én addig megfürödtem gyorsan, és mikor csipog a sütő, jelezve, h lejárt a beállított idő, akkor vettük észre, h nem állítottam át az előmelegítés funkcióról semmilyen típusú sütésre (statikus, vagy légkeverésesv hasonlók)....na bumm. Egy sz*r lett a vége. Valójában nem, mert kínjában megsült valamennyire, de ez nem süti. Aznap már nem fogtam semmi konyhai manőverbe...:)))

madáretetés

Idén fejembe vettem, h a télen itt fagyoskodó kismadarakért én is teszek valamit. Sorházban lakunk, vagyis a ház előtt és mögött is van kerünk. A hátsó rész egyben a kinti cicák lakhelye is, úgyhogy oda nem állítottam fel mobil gyilkoldát, mert nem akartam a házi ragadozó asztalára magam szállítani a kismadarakat. Sajnos így is szoktak büszkén zsákmányt hozni a teraszra...
Elöl azonban jóval nyugisabb a terep ilyen szempontból, úh a soksokévvel ezelőtt technika órán tanultakat felelevenítve háztartásban használt kiürült flakonból készítettünk 2 kis lakot, amibe magvakat szórtunk. Emellett lógattam ki olyan faggyúba gyömöszölt mogyoródarabkákat is, ami más "ízvilág" lehet. gondolom...:))
Az étkezőablakból nap-mint nap nézegettem hogyan fogy a rúd, ás jelentem szépen csökken a mérete.
Mindezzel boldogan konstatátam, h lám-lám, milyen apró dolgok is okozhatnak örömöt.

Aztán nemspkkal ez után az egyik magazinban olvastam egy cikket arról, hogy micsoda felelősség a madarakat eteni, mert ha odaszoknak, akkor mindig ott fogják keresni az élelmet. Ez eddig  jó, gondoltam:), de ha beáll a hideg, és netán kifogy az etetőből a kaja, azaz hiába jött a megszokott falatokért, nem biztos, h lesz ereje újabbat keresni, és elpusztulhat...:(
Na, erre tiszta depi lettem, h nehogy megöljem a madarainkat. Azóta a napi séta része Benivel, h körbejárjuk az etetőket:)

Figyelem, ha Te is hasonlókba kezdesz, tudj róla, h felelősséggel tartozol értük egész télen:)

lakberendezés kompromisszumokkal

Szeretem a lakberendezéshez kapcsolódó dolgokat. Színeket, anyagokat, (szagokat, pl az IKEA-ban:)), bútorokat. Sokféleséget nyújtanak, és hangulatokhoz, évszakokhoz, számos dologhoz alakíthatók sokszor kis munkával vagy fantáziával is.
Szeretem alakítgatni a belső tereket, persze itt nem falak bontására-építésére gondolok, egy-egy párna, függöny cseréje, vagy bútorok mozgatása is lendíthet az unalomérzésen, amit a megszokott látvány okozhat olykor-olykor.

Mostanság azonban nem a trendek, vagy stílusok a fő tanácsadóim, hanem Marci-Bence manó:) A drágám mérete és mozgékonysága nap-mint nap új megoldások kitalálására sarkall. Pl hogyan helyezzük el a TV alatti állványon tárolt gadget-eket máshová, mert azokon sok a gomb, és a sok gomb nyitja-zárja, ki-be kapcsolja, hangosítja-halkítja az eszközöket. Bizony a tv-állvány játékokat tárol pár napja, mert az erősítő-dvd-set top box család magasabbra kellett költözzön. Megjegyzem pár hét és még ez sem lesz elég:)

A színek maradhatnak, de a tárgyak már rég nem ott kapnak helyet, ahová "illenek", hanem ahol nem veszélyesek:) Vicces, de szükséges rendező elv.
Tudom, h ezen minden kisgyerekes család átesik, főleg ha már ekkora az utód.
Végül is Ő csak segít kimozdítani a megszokott dolgokat a helyükről.
Mi okom panszra? Semmi:)))) de tényleg.

kutyák és gazdiszerű kétlábúak

Kertvárosban lakni jó.
Sőt, nagyon jó.
Kiváló a levegő, nyugalom van, zöld (ez mondjuk most nem igaz, mert nagy képzelőerő kell ahhoz, hogy bármilyen színt is lássak odakint a szürkén kívül), de mondjuk márciustól októberig zöld.
Szóval szeretem. Már akkor is így voltam ezzel, amikor még dolgos mindennapok mókuskerekét forgattam, h dőljön a revenue a cégnek, mert ha hosszabb is volt a napi oda-vissza, de ide jó hazajönni. Valódi ellentételezése a napi pörgésnek, nyüzsinek.

Leszögezem: szeretem a kutyákat. Nagyon is kedvelem őket, és bár alapvetően macskás vagyok, ez csak azért dőlt el az utóbbiak javára, mert pont annyira függetlenek, h a korábbi életmódunkba is belefértek. Másik nyomós érv, h van ugyan kert, de kutyának kicsi. Majd ha lesz nagyobb, akkor kutyázunk is:)

A kertünk egy olyan utcára fut, ahol nincs aszfaltozva sem, egy kis erdő melletti kavicsos sétány-szerű inkább. Autóforgalom gyakorlatilag annyi rajta, amit az itt lakók generálnak. Sokan jönnek ide futni, sétálni, gyerekkel vagy anélkül, kutyával, vagy anélkül.

Ezzel még mindig semmi gond.
Azzal van csak bajom, h az utóbbi időben -mióta kisgyerekes anyuka szemével is nézem a világot-, meggyűlt a bajom a kutypiszkokkal. Sajnos az a módi, hogy ha már itt ez a jó kis hely, elhozom a kutyámat akár otthonról is a kertből, ne oda piszkoljon, hanem hadd pakolja ki az erdő mellett, séta közben. Tegye. A kutyákra továbbra sem vagyok dühös, a gazdikra már annál inkább. A gazdikra, akik szerint tök természetes, h ott hagyják a természet lágy ölén a produktumot. Akkor is, ha az épp egy kocsibeállónál pottyant ki az ebből, vagy az út kellős közepén, a széléről nem is beszélve.

Nagyon "vidám" dolog a kocsiból kiszállva belehuppanni egybe.
A minap Beni az út közepént kapott fel egy apró darabkát, azt sem tudtam hogy ronhanjak be vele tisztítani azonnal.
Nem akarok dohogó, nekem semmi sem jó valakinek tűnni, de ezt tényleg nem értem, h miért nem jut eszébe senkinek, h azzal a lendülettel felkapja egy zacsiba, ahogyan földet ért, hisz itt is laknak emberek, ez a hely az adottságai miatt vált azzá, ami, nem kéne belvárosi-stílusúvá varázsolni mindezzel.
Tisztelet persze a kevés kivételnek, akik vannak azért szerencsére.
Sajnos kevesen egyelőre.
Marad a lapát a kapu mellett kézközelben, h elvégezhessem mások helyett ezt a felemelő munkát.

depresszív gyökerek..?

Nem újkeletű a téma, amiről írni szeretnék, és legtöbbször viccekben, vagy stand-up megszólalásokban találtam rá utalást. Pedig lehet, h nem is olyan vicces, bár ezt én is csak most kezdem tapasztalni kisgyerekes anyukaként.
Óvőnői szakközépiskolát végeztem anno, mert bár mindig nagyon jó tanuló voltam, a szüleim szerint fontos volt, h legyen szakmám is, ill nagyon hamar eldöntöttem, h tanár leszek, így ez odavezető útnak nagyon is megfelelt akkoriban. Első diplomámat aztán valóban tanító szakon végeztem. Nem, nem keveredtem el most valami álláskereső oldalra, csak ahhoz hozzátartozik mindez, amiről írni szeretnék. Tekintve előképzettségemet (az mindegy, h aztán elhagytam a páylát, és s közgazdaságtan és marketing szippantott magába..), az ember nem feledi el a tanultakat.
Szóval.
Szép számmal ismerek gyerekdalokat, mondókákat, kiszámolókat, gyerekverset egészen az óvodáskor kezdetétől, a legegyszerűbb két-három hangból álló dalocskáktól a hosszabbakig. Ez önmagában nagyon jó dolog, nincs nap, h ne énekelnék a gyereknek, szereti is ezeket nagyon, és most, h már elmúlt 1 éves, a nagy gesztusokkal, mintegy animálva előadott daloktól egészen odáig van.
Ami a bajom ezekkel, az a szöveges tartalmuk. De most tényleg. Nekem komoly fejtörést okoz nemegyszer, h a ritmikát megtartva hogyan költsem át a szöveget úgy, h az ne legyen agresszív, szomorú, bántós, stb...
Szeretném a gyerekemet kedves, kiegyensúlyozott gyereknek tudni majd később is, amilyen most is. Szeresse az állatokat, van is cicánk, azon "gyakorolhatjuk", h nem bántjuk, csak simizzük, stb...
Tudom, h ebben a korban még a ritmika és a dallam az elsődleges forrás számukra, de utálom mutogatni, h ha a csiga-biga nem tolja ki a szarvát, akkor összetöröm a házát...francokat. Ha eső után sok csigát látunk az úton haladni, "csigamentésbe" kezdünk, és pakoljuk őket a fűbe.
A bújj-bújj zöld ág végén leszakad a pajta és benn marad a macska...Ne már! Rendszerint labdát mondok helyette, ami elgurul onnan, és nem esik baja...
Koszorú-koszorú, miért vagy olyan szomorú...
Nyuszi talán beteg vagy...
vagy Gólya-gólya gilice török időkből maradt véres jelenete a lábáról...
szerencsére vannak mások is, de tényleg nem értem, h miéért van ezekben ennyi fájdalom, és depresszió, meg rejtett agresszió.

Angol gyerekdalokat is énekelgetünk, párat már jól ismer bebe, azokban valahogy csupa kedves, játékos állatos-természettel kapcsolatos téma van feldolgozva.
Őszintén mondom, h azokat jobban kedvelem.
Az Old McDonald lehet, h bugyuta, de imádnivaló az állataival és állathang-utánzással Nálunk favorit, ahogy az itsy-bitsy spider is.

Lehet, h kicsit furcsa (röntgen)szemüvegen keresztül nézem ezt a témát, de szerintem fölöseges negatív hatást  ültetünk el a gyerekekben ezekkel.
vagy tévedek?

teljesen logikátlan...talán ettől magyaros?

Először is sorry a gyér tartalom miatt, még nem Találtam meg a jó ütemezést a két blog értelmes működtetéséhez, és a road2au prioritást élvez, ha odavágó történés van, és nincs időm mindkettőre írni éppen. Majd kitalálom, h hogy legyen jól...

Addig is egy tegnapi történés.
Gyermekemmel mára be voltunk jegyezve 1 éves korban szokásos oltásra, és gondoltam, h ha úgyis viszem a doktornőhöz, felhívom előtte, és egyeztetek arról, h influenza ellen is megkaphatná e az oltást egy körben. Így is lett. Megbeszéltük hétfőn, aznap már nem mentem a receptért, de kedd délelőttre pár intéznivalót összeszedtem, autóba ültünk a Mukival, és első utunk a rendelőbe vitt a receptért, h a flu ellenszerét is kiválthassam. Na most nálunk úgy van, h a gyermekorvosi rendelő, és a védőnői szolgálat egy épületben van, még átjárás is van egyikből a másikba - a személyzet számára -, és ha státuszra viszed a gyereket, akkor a védőnői szekcióba kell menni, ha meg beteg, a rendelőbe. Így teljesen érthető módon nem keverednek a beteg gyerekek az egészségesekkel, hurrá!
Fenti logisztika okán én egyenesen az "egészséges objektumrészbe" mentem a receptért. Természetesen csak zárt ajtók, ami mindig ijesztő, mert amögött undok, a kopogásra háklis arcok szoktak ülni. Pár perc tétova várakozás után odaballagtam az egyik ajtóhoz, amin volt egy kiírás:
Ne kopogjunk, ha receptért, beutalóért, stb jöttünk, akkor menjünk át a másik váróba (a betegek közé, of course!, és kérjük ott, de kizárólag a gyerekorvosunk rendelési idejében! Mindez minden mondat után sok-sok bold felkiáltójellel írva.
Nesze nekem, két szar is egyszerre. Délelőtt 11h volt, és a mi dokink aznap 18h-tól rendelt...másrészt cipelhettem át Benit oda, ahová semmi szükésg nem lett volna, a kórokozó-paradicsomba...
Mondja meg nekem valaki, h ebben mi a logika????
Miért nem lehet a telefonálás alapján simán kiírt receptet átadni 2 szobával arrébb, h ne szívjuk be a bacikat, ha nem muszáj? Mondanom sem kell, h az első embernek "nekirontottam", aki kijött az ajtók egyikén, h azonnal adja a receptemet, és itt sem vagyok. Nem tettem szóvá felháborodásom, minek, azzal is csak tovább kellett vna maradnunk...

programok gyerekkel

Nem tudom, h ki hogy van ezzel, de nekem kicsit nehéz ügy olyan értelmes programokat találnom, ahová elmehetek az egyéves gyerekkel is. Ez tudom, hogy még nem az a kor, amikor bárhol és bármi leköti, főleg nem hosszasan, de mivel nyitott, érdeklődő, és szívja magába az infokat, mint a szivacs, így a négy fal+udvar közötti lét már olykor nem kielégítő.
Lehet, h nekem sem? és ezt vetítem ki rá? Jó kérdés....
Itt volt a hosszú hétvége, és úgy határoztunk, hogy csillagtúrázunk, és naponta más-más jellegű programokat szervezünk.
Ebből egy valósult csak meg sajnos, mert belázasodott a Muki, de majd bepótoljuk.
Viszont találtam tök jó weboldalakat, amik segítenek kicsit abban, hogy ha színesíteni akarjuk a hétvégéket.

Az első máris egy blog: a Túrakölyök http://www.turakolyok.hu/. Sokféle színes, és hasznos leírás az ő kirándulásaikról, így tapasztalattal színezett. Kedves kis oldal, és majdnem elmentünk a Pilisbe ez alapján:)

A másik az Utazz gyerekkel! http://www.utazzgyerekkel.hu/ ez is elég jó kis ajánlásokat tartalmaz.

Persze nálam fontos szempont, h ha jó idő van, kössük össze valahogy a természettel a kimozdulást, még akkor is ha itthon is van zöld bőven, és nem a lakótelepről szabadítom ki a csemetét.

A veresegyházi medveparkba eljutottunk szerencsére, szívesen ajánlom kisgyerekkel is. Nincs messze a fővárostól, Kb 2 órás program ami benne van az utazást leszámítva, így egy délutánba, vagy délelőttbe belefér, attól függ milyen korán kel a gyerek:) Kellemes, tiszta, érdekes hely. Az étterme nem a legjobb, mi csak annyira mentünk be, h megkérjük őket melegítsék meg a bébiételt, de nem éreztük úgy, hogy de jó lenne ott maradni.
Ilyesfajta "holjártunkmitláttunk-mitetszettésminem' írásokat szeretnék majd itt megejteni, háta ötletet adok vele másoknak is.