depresszív gyökerek..?

Nem újkeletű a téma, amiről írni szeretnék, és legtöbbször viccekben, vagy stand-up megszólalásokban találtam rá utalást. Pedig lehet, h nem is olyan vicces, bár ezt én is csak most kezdem tapasztalni kisgyerekes anyukaként.
Óvőnői szakközépiskolát végeztem anno, mert bár mindig nagyon jó tanuló voltam, a szüleim szerint fontos volt, h legyen szakmám is, ill nagyon hamar eldöntöttem, h tanár leszek, így ez odavezető útnak nagyon is megfelelt akkoriban. Első diplomámat aztán valóban tanító szakon végeztem. Nem, nem keveredtem el most valami álláskereső oldalra, csak ahhoz hozzátartozik mindez, amiről írni szeretnék. Tekintve előképzettségemet (az mindegy, h aztán elhagytam a páylát, és s közgazdaságtan és marketing szippantott magába..), az ember nem feledi el a tanultakat.
Szóval.
Szép számmal ismerek gyerekdalokat, mondókákat, kiszámolókat, gyerekverset egészen az óvodáskor kezdetétől, a legegyszerűbb két-három hangból álló dalocskáktól a hosszabbakig. Ez önmagában nagyon jó dolog, nincs nap, h ne énekelnék a gyereknek, szereti is ezeket nagyon, és most, h már elmúlt 1 éves, a nagy gesztusokkal, mintegy animálva előadott daloktól egészen odáig van.
Ami a bajom ezekkel, az a szöveges tartalmuk. De most tényleg. Nekem komoly fejtörést okoz nemegyszer, h a ritmikát megtartva hogyan költsem át a szöveget úgy, h az ne legyen agresszív, szomorú, bántós, stb...
Szeretném a gyerekemet kedves, kiegyensúlyozott gyereknek tudni majd később is, amilyen most is. Szeresse az állatokat, van is cicánk, azon "gyakorolhatjuk", h nem bántjuk, csak simizzük, stb...
Tudom, h ebben a korban még a ritmika és a dallam az elsődleges forrás számukra, de utálom mutogatni, h ha a csiga-biga nem tolja ki a szarvát, akkor összetöröm a házát...francokat. Ha eső után sok csigát látunk az úton haladni, "csigamentésbe" kezdünk, és pakoljuk őket a fűbe.
A bújj-bújj zöld ág végén leszakad a pajta és benn marad a macska...Ne már! Rendszerint labdát mondok helyette, ami elgurul onnan, és nem esik baja...
Koszorú-koszorú, miért vagy olyan szomorú...
Nyuszi talán beteg vagy...
vagy Gólya-gólya gilice török időkből maradt véres jelenete a lábáról...
szerencsére vannak mások is, de tényleg nem értem, h miéért van ezekben ennyi fájdalom, és depresszió, meg rejtett agresszió.

Angol gyerekdalokat is énekelgetünk, párat már jól ismer bebe, azokban valahogy csupa kedves, játékos állatos-természettel kapcsolatos téma van feldolgozva.
Őszintén mondom, h azokat jobban kedvelem.
Az Old McDonald lehet, h bugyuta, de imádnivaló az állataival és állathang-utánzással Nálunk favorit, ahogy az itsy-bitsy spider is.

Lehet, h kicsit furcsa (röntgen)szemüvegen keresztül nézem ezt a témát, de szerintem fölöseges negatív hatást  ültetünk el a gyerekekben ezekkel.
vagy tévedek?