Először is sorry a gyér tartalom miatt, még nem Találtam meg a jó ütemezést a két blog értelmes működtetéséhez, és a road2au prioritást élvez, ha odavágó történés van, és nincs időm mindkettőre írni éppen. Majd kitalálom, h hogy legyen jól...
Addig is egy tegnapi történés.
Gyermekemmel mára be voltunk jegyezve 1 éves korban szokásos oltásra, és gondoltam, h ha úgyis viszem a doktornőhöz, felhívom előtte, és egyeztetek arról, h influenza ellen is megkaphatná e az oltást egy körben. Így is lett. Megbeszéltük hétfőn, aznap már nem mentem a receptért, de kedd délelőttre pár intéznivalót összeszedtem, autóba ültünk a Mukival, és első utunk a rendelőbe vitt a receptért, h a flu ellenszerét is kiválthassam. Na most nálunk úgy van, h a gyermekorvosi rendelő, és a védőnői szolgálat egy épületben van, még átjárás is van egyikből a másikba - a személyzet számára -, és ha státuszra viszed a gyereket, akkor a védőnői szekcióba kell menni, ha meg beteg, a rendelőbe. Így teljesen érthető módon nem keverednek a beteg gyerekek az egészségesekkel, hurrá!
Fenti logisztika okán én egyenesen az "egészséges objektumrészbe" mentem a receptért. Természetesen csak zárt ajtók, ami mindig ijesztő, mert amögött undok, a kopogásra háklis arcok szoktak ülni. Pár perc tétova várakozás után odaballagtam az egyik ajtóhoz, amin volt egy kiírás:
Ne kopogjunk, ha receptért, beutalóért, stb jöttünk, akkor menjünk át a másik váróba (a betegek közé, of course!, és kérjük ott, de kizárólag a gyerekorvosunk rendelési idejében! Mindez minden mondat után sok-sok bold felkiáltójellel írva.
Nesze nekem, két szar is egyszerre. Délelőtt 11h volt, és a mi dokink aznap 18h-tól rendelt...másrészt cipelhettem át Benit oda, ahová semmi szükésg nem lett volna, a kórokozó-paradicsomba...
Mondja meg nekem valaki, h ebben mi a logika????
Miért nem lehet a telefonálás alapján simán kiírt receptet átadni 2 szobával arrébb, h ne szívjuk be a bacikat, ha nem muszáj? Mondanom sem kell, h az első embernek "nekirontottam", aki kijött az ajtók egyikén, h azonnal adja a receptemet, és itt sem vagyok. Nem tettem szóvá felháborodásom, minek, azzal is csak tovább kellett vna maradnunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése